Etetés
A háziszamarak a vad társaikhoz hasonlóan növényevők. Gyomruk viszonylag kicsi, s emiatt szinte folyamatos, és kis adagokból álló takarmányfelvételt igényel. Ilyen körülmények között éltek a vadszamarak is. Sziklás, köves, pusztákon hegyvidéki területeken éltek, folyamatosan ettek, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy mindíg ettek, ha találtak valami ehetőt. Egy fűszálat, egy fűcsomót, egy bokrocskát. Ehhez képest sem a mi "dús" legelőink, sem a napi egyszeri etetés nem tekinthető természetesnek és emiatt egészségesnek.
Ha manapság jól szeretnénk táplálni szamarunkat,mindenképpen fontos, hogy kis adagokban etessük! A hobbiszamaraknál gyakran elkövetett hiba a túletetés. A szamarak mint fejjebb leírtam, tudnak folyamatosan enni. Ha folyamatosan is adunk neki ennivalót, nagyon könnyen elhíznak, ami semmiképpen nem egészgéges.
A szamár mindent megeszik, ami zöld. Szívesen eszi a zöldségeket, gyümölcsöket, de a dísznövényeink virágai a kedvencei, ezt tudja minden szamártartó háziasszony... A fakéregtőlkezdev a bőrőn át a textiliákig mindent szívesen megrágnak, így ha nem szeretnénk fölöslegesen összeveszi fülesünkkel, ne hegyjuk kint száradni kedvenc estélyinket vagy legféltettebb bőr lábszárvédőnket...
A takarmány mennyiségét tekintve a shetlandi lovak és a kislovak táplálékigénye a mérvadó. Ha takarmányozási táblázatokban kutatunk kedvencünk igényei után, ezekhez a lovakhoz érdemes viszonyítani.
Ha az egész éves takarmány-igényüket is a legelőn szeretnénk kielégíteni, számoljunk azzal az általános szabállyal, hogy egy hektár legelő egy számosállatot tud ellátni egész éven át. Egy számosállat 500 kilogramm, vagyis egy hektáron 2 szamarat tudunk tartani.
írta: rixa
felhasznált irodalom: FLADE (2002): A szamár |